Leírás egy pincér naplójából…………..

1996-ot írunk mikor Géza pincérként Zala megye egyik akkor nyíló és hamar be is futott éttermében, fogadójában kapott munkát. Akkoriban szakképzett és gyakorlott pincérek dolgoztak minden egységben, így ott is ahol ő. Nem voltak 20 éves egyetemista gyerekek, akik akkor tanulták a tányérokat összefogni, nem úgy, mint ma.

Komoly forgalmak mellet simán hozták az egységek a 10 % jattot, mint ahogy abban az időben minden jól menő egység. Nah, de a komoly borravaló nem csak a pincérnek lett zsebet melengető érzés. Az éttermek tulajai is felfigyelt a történelem során mindig a pincért megillető borravalóra.

És akkor gondolt egyet a vendéglátósok hada. Rájöttek, hogy a komoly borravalóból ki tudják fizetni az aznapi munkabéreket, így önkényesen eltörölték a pincért megillető jogosultságot, a borravaló fogalmát. Ezt követően a pincér is fix bérért járt be a munkahelyére. Az intézményesített borravaló elvételből rengeteg éttermet, vendéglátó-ipai egységet üzemeltető vállalkozó busás haszonra tett szert. A pincér csak a fix fizetéséért tarthatta a markát, másért nem. Őrülhettél, hogy van munkád, nem hogy az általad megtermelt és kapott borravalót élvezhetted volna, fix pénzért kellet bejárni, mint egy gyárba.

Nah, ez hozta magával, hogy kezdett nem igazán népszerű szakma lenni a pincér szakma.

Mert ügye, ha bemész egy étterembe, akkor kapsz egy alap kiszolgálást, de ha te mint vendég egy kis pluszra vágysz, egy személyesebb kiszolgálásra, akkor a zsebedbe nyúlsz és honorálod a pincérnek. Ez így működött mióta világ a világ.

Na, már most te minek is nyújts plusz kedvességet a vendégnek, ha az úgyis a főnököd zsebében végzi. Ennek következménye lett, hogy az addig a pincért jogosan megillető juttatás intézménye romba döntötte a felszolgáló szakmát. Egész egyszerűen elvette a kedvét a magyar képzett pincér társadalomnak a szakmától. Mert nyilván mindenki azért lett pincér, mert szeretett pénzt, borravalót keresni, és nem az éttermet üzemeltető két szép szeméért. A pöffeszkedő étteremtulajdonos – a más pénzén vett drága autóból lekezelően a neki pénzt kereső pincérnek – még egy köszönömöt sem mondott!

2000 évek elején már érzékelhető volt, hogy a képzett gyakorlott pincérek ebből kiábrándulva nyugatra vették az irányt. Akkor még nem ennyien, mint most, mert 2011-ig komoly munkavállalási engedélyek, tartózkodási engedélyek kellettek ahhoz, hogy valaki nyugaton kellemes fizetést és az őt megillető borravalót keressen. Eközben magyar vendéglátósok még mindig tömték a zsebüket a pincérektől jogtalanul elvett borravalóból és tovább élvezték a hatalmukat. Eközben az élelmes pincér elkezdte venni a nyúlcipőt és lelépett Ausztriába. Az ausztriai munka kezdte aranykorát élni!

De egy nem vért fordulat következett. A 2011-es munkaerő piaci nyitást követően még nem, de mint ahogy a hírekben is hallani 2016, 2017-től már komolyan érződik a munkaerőhiány a vendéglátásban és a szállodaiparban. Sajnos a szegény vendéglátó ipari egységet üzemeltető tulajdonosnak kell cipelni a tányérokat, és a konyhában senyvednie. Most kétszer is meggondolná a tulajdonos, hogy a pincérek borravalójához nyúljon. Csak sajnos most már nincs mit meggondolnia, mert se pincér, se szakács, s lassan se vendég, se borravaló.

A fagyi visszanyalt!!!!!!!!!!!

20 éve a pincérnek kellet könyörögnie, hogy ne vegyék el a borravalóját, most meg a pincérnek könyörögnek, hogy jöjjön dolgozni. Most a pincér mondja meg mennyi fizetést akar és hogy azt kezdjen az őt jogosan megillető borravalójával, amit eddig nem tehetett meg.

Úgyhogy kedves vendéglátósok – tisztelet a kivételnek – most azt a pénzt, amit anno kivettetek a pincérek zsebéből, most előkaphatjátok és kamatostól visszafizethetitek a pincér társadalomnak!

Nyilván nem csak ez az oka, hogy ma nincs pincér. Valójában a jobb munkakörülmények, a kiszámíthatóbb feltételek, a korrekt bérezés stb. hajt sokukat egy jól fizető ausztriai munka reményében külföldre, nem a táj szépsége. A szállodás, vendéglátós szakma pedig keresgélheti a megoldást a kötelező szervízdíjban, az nem hív haza egy talpraesett pincért sem!

A vendég ne adjon kötelezően szerviz díjat! Adjon, ha elégedett volt a kiszolgálással és a szolgáltatással, amit egy jó pincér mindig letett a vendégnek az asztalra. Amúgy is mi ez a szerviz díj, szerviz díj az az autószerelő műhelyben van. Nemhogy a borravaló intézményét, még a nevét is elfelejtették!

Itt az idő újra gondolni a vendéglátást!

Iratkozz fel hírlevelünkre

Első kézből kaphatsz információkat Osztrák adó visszatérítésről, ausztriai szállodai munkákról és hírekről.

E-mail cím:*

You have Successfully Subscribed!

Share This